Az újévben vagyunk, minden a "szokásos", azaz még nem lett kimondva sem A sem B. A napok hasonlóan telnek, gyomorideggel és feszültséggel. Amúgy ahányszor rákérdeztem, hogy akkor mit is szeretne, mindig azt a választ kaptam, hogy "nem tudom". Ezzel sikerült aztán teljes bizonytalanságban tartania.

Ehhez hozzá kell tennem, hogy részemről is volt egy komolyabb hibázás. Az történt ugyanis, hogy még egy évvel korábban elkezdtem én is járni egy pszichológushoz. Éreztem, hogy nekem is kell foglalkoznom magammal, mert fel kell nőnöm, ha lépést akarok tartani a helyzettel. Az egyik házi feladatom az volt, hogy írjam le az érzéseimet egy levél formájában neki címezve. Meg is tettem. A levélben leírtam, mit gondolok róla, jó dolgokat is meg olyanokat is, amik zavartak, dühítettek. Hogy szerintem csak kihasznál sok mindenben, meg hogy nélkülem nem lenne képes eltartani magát. Annak ellenére, hogy ezt a levelet el kellett volna dugnom vagy inkább kidobnom, ott hagytam a táskámban, amit aztán sikerült megtalálnia. Erről akkor nem szolt, csak később és mondta, mekkora csalódás érte és hogy mennyire megbántotta, amit olvasott. Ezt meg is értem. 

Utolsó próbálkozások

Talán említettem, hogy az egész helyzetbe bevonódott a szűkebb család és a szomszédok is, akikkel szoros kapcsolatunk van. Mindenki próbált segíteni a maguk módján. Nekem jó volt nagyon, hogy volt kivel beszélni és akiktől tanácsokat kaptam. Bár így utólag meggondolva jobb lett volna, ha nem beszélek ennyi emberrel, csak párral és azoknak a szavára hallgatok, mert így annyi különböző tanácsot kaptam, hogy teljesen megzavarodtam a végére. 

A decemberi párterápia után még voltunk kétszer ugyanott. Egyik sem sikerült jól, legalább is feleségem számára csak megerősítette, mennyire különböző emberek is vagyunk és nem illünk össze egymáshoz. Kiderült, hogy a gyerekkorom milyen nyomokat hagyott a személyiségemben és hogy amiatt lettem olyan, amilyen. Jó szívű, alázatos, de szorongásra hajlamos és hogy magamat háttérbe helyezve inkább másokért éltem. 

Részéről előjött, hogy szülei túlzottan elnyomták, hogy feléjük volt egy erős megfelelési kényszer és hogy amiatt nem tudta elmondani ,ami benne volt. A terapeutával való plátói kapcsolata is előjött. Arra egyértelműen az volt a páterapeuta mondása, hogy ez előfordul nagyon gyakran. Ezt hívják pozitív visszacsatolásnak, amikor a páciens pozitív érzelmeket kezd el táplálni a terapeuta iránt. Részemről valamennyire le is zárult a dolog, bár a gyanakvás megmaradt. 

A végső csapás

Február, eljött a születésnapom. Kaptam tortát, hármasban meg is ünnepeltük. A gyanakvás jelen volt, erősen, és mivel bizonyosságot akartam egy újabb lépésre számoltam el magamat. Volt egy régi telefonon, azt kinn hagytam a hűtő tetején bekapcsolva hagyva a rögzítőt. Ünneplés után elmentem a gyerekkel szánkózni, majd mikor visszaértünk meghallgattam a felvételt. Nem hallottam semmit, csak annyit, hogy ahogy kilépünk az ajtón elkezd telefonálni valakinek. Rögtön gondoltam, hogy a szeretőjének (akkor még azt hittem, hogy a pszichológus volt) telefonált. Kérdeztem is, kérdőre vonva, hogy akkor most van-e szeretője vagy sem. Tagadott. 

Másnap ugyanezt eljátszottam. Reggel kihagytam a telefonom, felvétel bekapcsolva. Este hazaértem és utána, egy kisebb pihenő után visszahallgattam. Először hívott engem, mikor úton voltam, erre még emlékeztem is. Utána egyből felhívott valakit, egy férfit, akivel sejtelmesen beszélgetett. Elhangzottak érdekes dolgok, például hogy ő jól van, de tudja hogy én otthon szenvedek. Meg hogy igen, megkapta az emailt, amiben ez az ember küldött neki egy cikket arról, hogy lehet egy válást beadagolni a gyereknek. Arról is beszéltek, hogy elmennek pár napra kettesben egy hotelbe, ahol majd ugyan külön szobában aludnak, de majd ha rájuk jön a vágy, akkor majd összebújnak. Még az is elhangzott, hogy a napokban úgy vert át, hogy azt hazudta, hogy egy játékra rákapott és azért lóg állandóan a telefonján, de igazából akkor is csak cseteltek. 

Már sokadszor, összeomlott a világ. Hívtam egyből, a szomszédban voltak. Mondtam, hogy tudom most már biztosan, hogy van valakije. Tagadta, de nem volt értelme. Biztos voltam benne, hogy elkezdi leadni a drótot, akinek lehet, ezért átrohantam és elvettem a telefonját és hazarohantam. Nem sokára jött utánam. Bezártam az ajtót és próbáltam rájönni ki is lehet az a valaki. Volt még egy laptopunk, azt is elkezdtem megberehelni, de nem sikerült. Közben beengedtem és azzal a lendülettel, ahogy belépett, adtam neki egy pofont. Ezek után elmentem otthonról, megkértem egy barátomat, hogy jöjjön el értem. Ott aludtam nála. Vittem magammal a gépet és a telefonját, hogy majd azokból megfejtem kiről is van szó. A gépbe sikerült is belépnem és megnéznem az emailjeit. Abból derült ki, hogy egy helyi rendőrrel már levelezget hónapok óta, pontosabban az első emailt, amit kapott tőle valamikor októberben küldte, nem sokkal azelőtt, hogy bejelentette nekem, hogy nem lát jövőt a kapcsolatunkban. 

Összeállt a kép

Így utólag összeállt a kép sok mindennel kapcsolatban és arra jöttem rá, hogy gyakorlatilag egy tervet hajtott végre, hogy lépjen ki a házasságunkból. Évek óta örlődött, hogy mi legyen velünk, aztán elhatráozta magában, hogy ez nem fog menni hosszútávon, de nem mert még lépni. Nyitott és megjelent valaki, akivel össze is jött és ahogy ez megtörtént el is kezdte leépíteni a dolgokat, ugye ez kezdődött el októberben. Ami nagyon fáj, hogy mindvégig hitegetett és hazudott és vissza is élt a bizalmammal. Erre legjobb példa, hogy akkor kért meg hogy rendeljek neki spirált, amit be is rakatott magának. Nyilván nem az én kedvemért, hanem hogy már a szeretőjével gondtalanul élvezhessék egymást. Gyakorlatilag én fizettem mindent, egy fillért sem költött a saját fizetéséből, inkább elkezdett spórolni, hogy ha majd elmegy tőlem, legyen miből újrakezdeni. 

Egy dolog hiányzott, hogy odaálljon elém és azt mondja, vége. Te erre én arra és akkor elkezdte volna mind a kettőnk az új életünket, tiszta lappal. 

Kvázi szívességet tettem neki azzal, hogy a nyomozásaimmal fény derüljenek olyan dolgokra, amiket neki kellett volna elmondani, illetve én mondtam ki, hogy akkor válunk, pedig eszem ágában sem volt, de nem volt más lehetőségem. Ahelyett, hogy ezt megtette volna ő...