13 év ismertség, 10 év házasság, 1 gyönyörű, egészséges és rendkívül okos kislány, valamint 1 közös ház talán az egyik legjobb helyen Pest környékén. Számokban ennyi a kapcsolatunk. Jómagam 43 éves vagyok, feleségem pár évvel fiatalabb.

Nézzük meg, hogy kezdődött a dolog. 13 évvel ezelőtt a legjobb barátomnak a tanúja voltam az esküvőjén, ott ismerkedtünk meg, pontosabban a pár nappal azelőtti legénybúcsún. Ő volt a menyasszony húga. Így gyakorlatilag később a barátommal sógorok lettünk, amire különösen büszke voltam, mert ez egy plusz kötelék volt az amúgy is erős barátságunk mellett. 

Már az esküvő estéjén együtt aludtunk. Másnap vagy egy napra rá együtt mentünk be a vonatállomásra, ahonnan hazavonatoztam Budapestre. Maga az együtt alvás ténye amúgy később előjött, mint egy olyan dolog, amit nem kellett volna és főleg nem úgy, hiszen egy romantikus kapcsolat nem így kezdődik. 

Én  budapesti vagyok, oda születtem és a Belvárosban nőttem fel, odajártam óvodába, iskolába, gimnáziumba, egyetemre és dolgozni is. Szüleimről és családi hátteremről majd később írok, mert az is megér egy bejegyzést, de lehet többet.

Míg feleségem egy nagyon jól szituált vidéki kisvárosban nőtt fel. Kis közösség, pár ezer ember, szinten mindenki ismer mindenkit és ott a természet közelsége. Az esküvő is az ő városában történt, a hagyományok szerint. 

Mikor mentünk az állomás felé én ültem az anyósülésen, ő mögöttem. Nem sokat, de beszéltünk, halk volt és én sem mondtam sok mindent. Nem tudtam még mit is akarok tőle, magamtól, magunktól. Abban maradtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot és beszélünk telefonon. Neki szerintem, már mint abban a pillanatban amikor mentünk az autóval, ez olyan volt, mintha én megjelentem volna a semmiből és majd azzal a lendülettel el is akartam volna tűnni. Pedig nem, legalább is nem tudtam még mi a szándékom, ez csak később alakult ki. Azt tudtam, hogy jól éreztem magamat az esküvő alatt, hogy nagyon tetszett és hogy jó volt vele és a családjával. 

Ezek után beszélünk sokat telefonon, majd kezdetét vette egy kétéves távkapcsolat, ahol hol ő engem, hol én látogattam meg. Amikor ő jött, rendszeresen lementünk a balatoni házunkba, hogy kettesbe tudjunk ott lenni, és hogy ne a városban kelljen lenni, amit egyikünk sem szeretett. A lakás, ahol laktam anyámmal, bátyámmal és nagyanyámmal egyetemben, közel sem volt mondható ideálisnak. Ugyan jó helyen volt nagyon, szó szerint a város közepén, de maga a lakás élhetetlen volt. Nagy, sötét, barátságtalan és egyszerűen rossz volt ott élni. Én ugyan már megszoktam, de majdani feleségemnek ez a kisvárosi családi házhoz képest egy élhetetlen hely volt, amit meg is értek. Ez később még kulcsszerepet fog játszani a kapcsolatunkban...

Két év után megbeszéltük, hogy összeköltözünk, pontosabban, hogy odaköltözik hozzánk, a már fentebb említett lakásba.

Ebben a lakásban éltünk együtt 5 évet, ami talán a legnehezebb és meghatározóbb korszak volt az életünkben. Sok küzdelemmel és nehézséggel tarkított évek voltak, de erről a következő bejegyzésben írok.